Marék Veronika, a Boribon és Annipanni könyvek szerzője már több mint félévszázada a magyar gyermekirodalom egyik legmeghatározóbb alakja. Az első könyv a sorozatból (Boribon és Annipanni) 1970-ben jelent meg és 2022 elejéig még 17 további kötet látott napvilágot. A könyvekben két kis mesehős, Boribon és Annipanni van a középpontban, kettejük kapcsolatában pedig Annipanni testesíti meg a szülőt vagy egy idősebb testvért, Boribon, az aranyos kismackó pedig a kisgyerek.

És hogy miben rejlik a titok, amiért ezek a könyvek ennyi idő után is a gyerekek kedvencei? Szerintem az egyszerűségben. A történetek egyszerűek, a gyerekek könnyen tudják követni őket, és közben a saját lelkivilágukban zajló történésekkel találják szemben magukat: Boribon is elszomorodik, fél, szégyenkezik, dühös, és bizony előfordul, hogy leszidják. Mesehallgatás közben rájönnek, hogy természetesek ezek az érzések, és megtanulják, hogyan lehet egy-egy nehéz szituációt leküzdeni. A köteteket a szerző maga illusztrálja, és a rajzokra ugyanaz igaz, mint a nyelvezetre: egyszerű, de nagyszerű. A lapok színesek, ezáltal képes felkelteni a kicsik érdeklődését, és a kép abszolút jól összhangban van az oldal szövegével.

Egy-egy történet felolvasása nem igényel többet pár percnél, így már egészen korán megismertethetjük csemeténket Boribon kalandjaival.

Axel Scheffler Pipp és Polli könyvei tipikusan az 1-3 éves korosztálynak készültek, a totyogók mindennapi érzelmeire reflektál. A kis nyuszi, Pipp és egérke, Polli legjobb barátok, mindig együtt játszanak. És ahogy a barátokkal néha megesik, olykor összevesznek, valamelyikük szomorú lesz, megijed vagy épp elhanyagolva érzi magát. Mindig valamilyen negatív érzelem feloldása kerül a középpontba, a végkifejlet pedig már vidám, és egy „Éljen!” felkiáltással zárul minden történet.

Az oldalakon 1-2 rövid mondat található, szóhasználata egyszerű, ezáltal már a 12-15 hónaposok is képesek megérteni és akár végighallgatni a történetet. (Persze ez teljesen gyerekfüggő, vannak kis örökmozgók, akik inkább csak lapozgatni szeretnek, és még nem hallgatják végig a mesét.) 

Jelenleg magyar nyelven 10 része jelent meg. Első mesekönyvnek szerintem szuper, a történetek aranyosak, a rajzok kidolgozottak és szépek, igényesek.

 A böngésző könyveket rendkívül sokoldalúan, ráadásul egészen sokáig lehet használni, ezért egyik gyerek polcáról sem hiányozhatnak. A szöveg nélküli, csak és kizárólag képeket tartalmazó könyvek ugyanúgy lekötik a totyogókat és a nagyobbacska, óvodás, kisiskolás gyerekeket is, éppen ezért kisebb-nagyobb korkülönbségű testvérek esetén is szórakoztató közös tevékenységgé válhat. Hasznos lehet hosszabb repülő- vagy autóúton, mert jelentősebb ideig képesek lekötni a gyerekek figyelmét ezek a típusú könyvek, és nem elhanyagolható előnyük, hogy nem feltétlenül igényelnek szülői segítséget, ugyanis nem kell szöveget felolvasni. Ám mégis szuper minőségi időtöltés lehet egy borongós, szobában ülős délutánon, mert végtelen lehetőséget nyújt történetmesélésre, ahol a gyerkőccel együtt találhatunk ki újabb és újabb meséket. Fejlesztik a szókincset, a memóriát, a megfigyelőképességet, és különböző témákban bővítik a gyerekek ismereteit – tényleg nagyon-nagyon hasznosak, ezért ajánlatos minden gyereknek beszerezni legalább 2-3 darabot!

A legnépszerűbb böngészők talán Rotraut Susanne Berner évszakos böngészői, amelyek több mint 15 országban jelentek meg és méltán lettek elterjedtek a kisgyerekes családok körében. Ezeket a könyveket még azok a kicsik is szívesen veszik a kezükbe, akiket nehéz lekötni egy mesekönyvvel. Az évszakok váltakozásával megismerkedhetnek a gyerekek a különböző természeti jelenségekkel, mezőgazdasági munkákkal és ünnepekkel is.

Egy másik nagyon kedvelt példány Tom Schamp Mindenre képes szótár c. könyve, amelyről azt állítja az illusztrátor, hogy ebbe a böngészőbe aztán mindent belerajzolt. Valószínűleg igaza is van, nem találunk olyan cselekvést, tevékenységet, jelenséget, élőlényt, tárgyat, amelyre ne bukkannánk rá valamelyik oldalon. Izgalmas, színes, vicces, szórakoztató, azonban oldalai vékony lapokból állnak, így inkább ezt 1,5 évtől felfelé ajánlom.

Ezeken kívül pedig tényleg rengeteg tematikus böngésző létezik, biztosan mindenki talál magának (és a gyerkőcnek :D) tetszőt.

Először is fontos leszögezni, hogy bármilyen mesekönyv használható szókincsfejlesztésre, csupán rajtunk múlik hogyan használjuk. Már a babáknak is van saját ízlésük, egyik könyv jobban tetszik nekik, mint a másik, így ha van olyan darab, amit különösen szívesen forgat a bébi, érdemes azt többféleképpen is használni. Elolvashatjuk a történetet, mesélhetünk neki a látott képekről konkrétan vagy akár elvonatkoztatva (párhuzamba állítva az ő saját világával, pl. egy fogmosós kép láttán beszélhetünk neki arról, hogy ő mikor és hogyan szokott fogat mosni, milyen színű az ő fogkeféje stb., stb…), illetve a látott képre rámutatva megnevezhetjük azt 1-1 szóval. Tulajdonképpen bárhogy is mesélünk neki, biztosak lehetünk benne, hogy hozzájárulunk a szókincs bővüléséhez – persze általában ennek nincs azonnal látszatja, de kétségtelen, hogy előbb-utóbb beérik. :)

Vannak azonban kifejezetten olyan könyvek, amelyek abból a célból készültek, hogy az aktív és a passzív szókincset gyarapítsák. A választék rendkívül széles, találkozhatunk olyan tematikus példányokkal, amelyek egy kifejezett témát dolgoznak fel (pl. farm, otthon, állatok) és a témához kapcsolódó képeket tartalmaznak. Ezek mellett vannak az ún. „univerzális” könyvek, amelyek általában oldalanként tematizálnak, és több tárgykört is bemutatnak. Az én (és a lányaim) személyes kedvencei ez utóbbiak voltak, ezért ebből a kategóriából szeretnék 2 „szótanulós” könyvet ajánlani.

Az első, a legeslegnagyobb favorit mindkét gyerkőcnél a Ballon kiadó Az első szavaim c. képeskönyve. 9 témát mutat be (otthon, a kertben, játékok, ételek, ruhadarabok, járművek, állatok, a tanyán, jó éjszakát), minden témához egy duplaoldal tartozik, amelyeken viszonylag nagy, színes, rajzolt képek vannak, azonban az oldalak mégsem túlzsúfoltak. A gyerekek képesek könnyen átlátni, és szerintem a hossza is pont megfelelő, a lányoknak éppen kitartott a lelkesedésük és a figyelmük a végéig. (Persze nem mindig, előfordult olyan is, hogy az első pár oldal után becsukták és másik könyv után néztek.) Én mindkettőjüknél 10-11 hónapos korban vettem elő, akkor még főleg arra használtuk, hogy én mutogattam benne a dolgokat, és néha rákérdeztem, hogy hol van 1-1 tárgy, ezzel kapva egy kis visszajelzést, hogy mely szavakat értik már. Később a mindennapokban látott tárgyakat azonosították a képpel, és lelkesen mutogatták, hogy a szobában is van ajtó és a képen is (nahát!). Miután elkezdtek beszélni (vagy legalábbis szavakat mondani) egyre többször kérdeztem tőlük rámutatva a képekre, hogy „Mi ez?” és ők általában ügyesen megmondták – az akkor már hetek-hónapok óta hallott – tárgyak nevét. Vagy néha faképnél hagytak, és mentek mással játszani, :) De mindkettőjüknél eljött az a korszak (20-24 hónapos koruk között), hogy ők hozták nekem a könyveket, és kérték, hogy kérdezgessem őket, ők pedig boldogan, büszkén mondogatták a szavakat. Ez egy időben kedvenc tevékenység volt, előfordult hogy 2-3x egymás után kellett „kikérdezni” az egész könyvet.

A másik szótanulós könyvünk az Usborne kiadó My First Word Book c. kiadványa. Ezt a kisebbik lányomnak szereztem be, és az az igazság, hogy ez a könyv nálam lett kedvenc, ő szívesebben forgatta az előző bejegyzésben bemutatott könyvet, de azért ezt is elővettük jó néhányszor. Ez egy angol nyelvű pédány, de a babákat és kisgyerekeket pont nem érdekli, hogy az oldalakon angol szavak szerepelnek, sőt, még nekünk sem kell tudni hozzá angolul, úgyis a képekről beszélünk nekik.

Ami engem nagyon megfogott ebben a könyvben, az a rendkívül igényes kialakítása. A lapjai átmenetet képeznek a kemény- és puhatáblás lapok között. Vékonyak, de masszívak annyira, hogy a baba ne tudja elszakítani. A My First Word Bookban 13 téma található, nagyon hasonlóak az Első szavaimhoz. Itt is rajzolt képek vannak, azonban itt sokkal jobban kidolgozottabbak és szebbek a képek (érthetetlen, hogy a kettő könyv közül a kislányom miért a másikat preferálta :D). Az oldalak ebben az esetben egy picit zsúfoltabbak, több kép szerepel egy oldalon, de szerintem még ez is átlátható. Előfordulhat azonban, hogy pont emiatt nem lett kedvenc, talán ha 1-2 képpel kevesebb szerepelt volna egy oldalon, akkor nálunk is minden nap előkerült volna. Összességében szerintem szuper ez a kiadvány (mint kb. minden Usborne könyv), és lehet máshol pont ez lesz a legszeretettebb képeskönyv. 

Már nem is tudnám felidézni, hogyan és mikor került hozzánk az első mondókás könyv, de arra tisztán emlékszem, hogy a nagyobbik lányom babakorában elbűvölve hallgatta a kántálásunkat és óriási kacagásai arra sarkalltak minket, hogy ne is hagyjuk abba – lehetőleg soha. Ez az első könyv Lackfi János – J. Kovács Judit Százérintője volt, amely 22 ölbeli játékot és mondókát tartalmaz. A mondókák rövidek, egyszerűek és modernek, így elsőgyerekes kialvatlan anyukák is könnyen meg tudják jegyezni őket. Állítólag azok a gyerekek, akikkel születésüktől kezdve sokat játszanak, mondókáznak, hamarabb kezdenek el beszélni, és a nagyobbik lányom tényleg már korán egy szószátyár lett (és azóta is elég ritka az a pillanat, amikor éppen nem beszél :D).

A Százérintő hatására kezdtünk el Ringatóra járni, ahol megismerkedtünk a Ringatós dalokkal és játékokkal, majd a repertoárunkat tovább bővítettük a Kerekítő könyvekkel.

A Ringató könyvek már igazi klasszikusnak mondhatóak a kisgyermekes családok körében, és ez nem véletlenül alakult így. Gróh Ilona, a Ringató megalkotója egy zenei nevelési programot állított össze. Az ország minden táján elérhetőek a foglalkozások, de az otthon kényelméből is játszhatunk, kapcsolódhatunk a gyermekünkkel a könyvei segítségével. Nemcsak a magyar népzenével ismerkedhetünk meg általa, de szláv, moldáv és egyéb környékbeli nemzetiségek dalai is fellelhetőek a könyvekben.  A Ringató könyvek remek alkalmat nyújtanak arra, hogy a csemete a népzenével ismerkedjen, miközben mi „ringatjuk”.

A Ringatóval párhuzamosan fedeztük fel magunknak a Kerekítő könyveket (szerkesztője: J. Kovács Judit). A Kerekítő mondókás könyvcsaládnak jelenleg 17 tagja van, mi szinte az összeset hallgattuk/olvastuk/játszottuk; a nagylányom ugyanis mindig kiszúrta a könyvtárban vagy könyvesboltban, ha valamelyik még nem volt meg otthon. Az egyik legkedvesebb korai emlékem róla pedig az, mikor a 2. születésnapja környékén az egyik Kerekítő könyvvel ült az ágyában, és mutogatta, mondogatta, kántálta a mondókákat, és szépen sorban az egész könyvet „felmondta”.

A kis színes, puha könyveket már az első időszakban is nyugodtan adhatjuk a baba kezébe, élvezni fogja! 2-3 hónaposan, amikor kezd ráérezni a fogásra, szívesen fogja markolászni, nézegetni, tetszeni fog neki, hogy ahogy nyitja-csukja a kezét, a könyv zörög-csörög.

A kontrasztos képek után hamarosan inkább az élénk színes képek után érdeklődik, az ilyen képeket szereti hosszabban nézegetni, és szívesen hallgatja a hangukat, miközben a látott ábráról mesélünk neki.

Tipp1: Fellógathatjuk babakocsiban, autóshordozóban is, így utazás közben is jobban el tudja foglalni magát.

Tipp2: Csábítóak lehetnek a gyönyörű motívumokat, állatokat ábrázoló, minőségi anyagokból készült pasztell színű könyvecskék, de ebben az esetben nem igaz, hogy a drágább jobb is. Az anyaszemnek talán a pasztell tetszik jobban, de ne feledjük, hogy a baba az élénk színeket kedveli ebben az időszakban. 

Az újszülöttek látása még homályos és kezdetben nem is látnak távolabb 20-30 centiméternél. A kisbébik az anyukájuk arca mellett a fekete-fehér kontrasztos képeket szeretik a legjobban nézegetni. Ez egy rendkívül aranyos tevékenység, szinte megbabonázva bámulják ezeket a képeket. A boltokban már sokféle babageometria könyv elérhető, ezek között érdemi különbség igazán nincsen. A leporelloszerűen kihajtható könyvek a legpraktikusabbak, mert ezeket könnyedén a baba mellé vagy elé tehetjük.

A hasalás gyakorlása közben is jó szolgálatot tesznek ezek a könyvek, mert kisbabánk szívesebben és hosszabban emeli a fejét, ha egy számára érdekes képet lát.